Liza másfél évesen, ha látott egy repülőt, azt mondta: dadu. Senki sem tudta, hogy miért.
Liza már két és fél éves, és repülőnek hívja a repülőt.
Vannak dolgok, amiket csak az egészen kicsik tudnak, értenek. És vannak nem olyan kicsik, például költők, nagymamák,
zenebohócok és indiánok, sőt, néha látszólag egészen közönséges emberek is, akik sejtik, mi az a dadu.
Mi szobrászok vagyunk. Szeretjük a Lizát, meg egymást, a vidám színeket, a fa erezetét, a költőket, a nagymamákat…
Valamikor indiánok voltunk, és szoktunk bohóckodni a zenével (csak más meg ne hallja).
És nagyon szeretnénk dadut csinálni.
Mindenkinek.
Ez volt a bemutatkozásunk 2020 szeptemberében, amikor az első dadut megmutattuk a világnak. Dadunak azóta lett rengeteg barátja, nekünk egy Bikfic nevű kutyánk, és most végre egy webshopunk is :) Szóval éppen itt az ideje, hogy rendesebben is bemutatkozzunk.
Hafner Móni vagyok, és Lacekkal – Fancsali László –, a párommal vagyunk a Dadu.
Én a kisképzőben festő szakon, és a milánói Brera Képzőművészeti Akadémián szobrász szakon végeztem, Laceknak eredetileg más a végzettsége, de rengeteg olyan tapasztalata, tudása van a múltból – dolgozott mint fotós, nyomdász, szobrász… – , amik nagyon jól jönnek a Dadunak. Szóval egyikünk sem tanult fajáték készítő. Mindketten szenvedélyesen rajzolunk gyerekkorunk óta, nagy hasznát vesszük ennek a tervezésben. A Dadu előtti években főleg filmes díszletek készítésében dolgoztunk, egy ilyen munkánál ismerkedtünk meg. Szerettük, de már nagyon régen vágytunk rá, hogy olyasmit csináljunk, ami teljesen a miénk, ahol nem szól bele senki mit és hogyan, ahol magunk osztjuk be az időnket, természetes anyagokkal bíbelődhetünk a rengeteg műanyag után, vidám, változatos, kreatív. Volt egy csomó ötletünk, de a filmes hajtás mellett soha nem volt időnk megvalósítani őket. Aztán jött a Covid, leálltak a forgatások, és hirtelen lett egy csomó időnk arra, hogy végre ne csak elméletben tervezgessünk. Néhány, inkább elvetett ötlet után elég hamar megszülettek az első igazi daduk. Hát így lesz valakiből fajáték készítő.
pedig szinte minden nap van új. Mi abban hiszünk, hogy egy játék akkor az igazi, ha játék közben született, és nem tudjuk elképzelni, hogy ez az öröme a játékkészítésnek megmaradna, ha sorozatban gyártanánk ugyanazt. Ezért nem használunk sablonokat, minden dadut szabadkézzel rajzolunk fel a fára, kézzel vágjuk, csiszoljuk és festjük őket.
És mindezt úgy, hogy közben mi is szabadnak, önállónak, kreatívnak, empatikusnak, nyitottnak érezzük magunkat, mert az tölti ki a mindennapjainkat, amit szeretünk csinálni, és olyasmit csinálunk, amivel örömet tudunk okozni másoknak. Szóval jó nekünk, jó Dadunak lenni :)
foto: Horog Enikő Fotó
— – - ♦ - – —